+36 20 535 5534

Egy életre szóló lehetőség - egy magyar lány, aki él is vele…

on 25 február 2016
Találatok: 1047

Szeretnénk megosztani nagy örömhírünket, hogy mások is bátorítást kapjanak a jövőt illetően. Tavalyi amerikai-magyar kapcsolatunk egyik kedves gyümölcse Miló-Sidló Franciska.

Vízilabda pályafutása 10 évvel ezelőtt a Budafókában kezdődött Póka Sándor kezei alatt és jelenleg a Honvéd felnőtt csapatában játszik. Az elmúlt időszak alatt a teljes aranyérem kollekcióval büszkélkedhet a leány gyermek korosztálytól a felnőtt női OB I-es bajnokságon át a Magyar Kupa győzelemig. Tavaly, mikor a tengerentúlról érkezett lány csapat többek között az UVSE-vel játszott meccset, az amerikai edző már figyelte Franciska játékát. Azon a nyáron sikerült a dr. Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok által támogatott USA H2O Polo (www.usa-h2opolo-opportunities.com) programján keresztül kijutni Kaliforniába, ahol a helyi szokás szerinti államok közötti legrangosabb utánpótlás nyári bajnokság és közel 100 csapatos verseny (Junior Olimpia) aktív részesévé vált. Több mint 40 meccs igen jó lehetőséget adott ahhoz, hogy neves egyetemek edzői, segédedzői szemrevételezzék a jövő egyetemistáit. Franciska személyesen mesélte el, az őt ért élményeket. (Egy hétfői napon tudtam, iskola és edzés után, este 21:30-kor vonalvégen elérni, mert más időpont nem volt alkalmas egy nyugodt beszélgetésre. Ez is mutatja, hogy aki elszántan küzd egy cél érdekében, annak nem sok lyukas órája van.)

Riporter: Hogy tetszett Amerika?

Franciska: Egész másként láttam és éltem meg, mint korábban turistaként. A család, aki fogadott / egy ötgyermekes család /, úgy bánt velem, mintha a 6. gyermekük lennék. Rengeteg bátorítást, támogatást kaptam tőlük, nem beszélve az egyéb programokról, kirándulásokról. A CHAWP női csapatában már az első pillanatban úgy éreztem, mintha ezer éve ismernénk egymást. Hatalmas élmény a befogadó, baráti hozzáállásukat megtapasztalni. Ennek a nyárnak köszönhetően ezentúl azt a bizonyos poharat 1000%, hogy félig telinek látom. 

Riporter: Vagyis teljes optimizmusra tettél szert. Önmagában már ez, hatalmas többlet egy magyar fiatal számára. Tudtad, hogy szemrevételezés tárgya vagy. Éreztél ebből valamit?

Franciska: Ha arra gondolsz, hogy bármiféle nyomás, kényszer alatt éreztem-e magam, akkor azt kell válaszolnom, hogy NEM. A szabadság légköre vett körül, és ebben könnyebb teljesíteni is. Persze ehhez fontos egy magabiztos tudás, és tudd, hogy mit érsz a vízben.

Riporter: Mennyire tudatos nálad az amerikai ösztöndíj, mint célkitűzés?

Franciska: Nagyon! Igyekszem odafigyelni, hogy a tanulmányi átlagom minél jobb legyen. Angol, francia és német nyelvet beszélem. Angolból most készülök az emelt érettségire és a német nyelvvizsgára, bár tavaly már letettem a középszintű angol és német érettségit. Kint a francia nyelvet is szeretném folytatni, mert arra még nem jutott elég időm. Valamint nagyon szeretem a különböző kultúrákat megismerni, nyitott vagyok ezen a területen.

Riporter: Ha már tanulmányi átlagról beszéltél, elárulnád, hogy mennyi az átlagod, így félév környékén?

Franciska: 4,9, ami az amerikai osztályozási rendben 3,9-nek felel meg. De ott 4-es a legjobb, a mi 5-ösünkkel szemben.

Riporter: Gratulálok! Nagyon szép eredmény! Mennyiben segített ez téged az ösztöndíj elnyerése felé? Ha már sport, azon belül vízilabda az alapja az egyetemi ösztöndíjnak, sokan gondolhatják úgy, hogy a tanulmányi eredménynél fontosabb a játékosi teljesítmény.

Franciska: Ez egyáltalán nem így van. 50-50 %-ban fontos mindkettő ahhoz, hogy egy egyetem érdeklődést mutasson a jelentkező felé. Vagyis fontos a jó sportteljesítmény és talán még fontosabb az igen jó tanulmányi eredmény. Az amerikai nemzeti sport szövetség is előír egy minimum követelményt, amit teljesíteni kell a játékengedélyhez. Valamint nem elhanyagolható szempont a nyelvismeret. De egyik sem a teljesíthetetlen követelményrendszerbe tartozik. Ha valaki odateszi magát és hozza a szintet, akkor annak menni fog.

Riporter: Milyen egyéb folyamata volt a kiválasztásnak a meccsek szemlélésén túl?

Franciska: Volt egy felmérő, egy úgynevezett Skills and Drils, amit az egyetemi edzők állítottak össze. Erre külön kellett jelentkezni, amihez Mike, a kinti edző segített, hogy a helyi rend és szabály szerint tudjon ez megtörténni. Maga a felmérő elég széleskörű volt. Úszás, lábtempó, passzolás, kézügyesség, lövés minden pozícióból, különböző helyzetek megjátszása csapatban. Mindez időre és teljesítményre. Ezt követően átöltöztünk és egy bő órás személyes beszélgetésre került sor, az eddigi életrajz vonalvezetésén. Ez most lehet, hogy nagyon szigorúnak hangzik, de senkinek ne vegye el a bátorságát, ahogy említettem is már, az egész idő alatt nem éreztem kontrollt. Szabadság légköre volt, ami pozitívan hat a teljesítményre is.

Riporter: Tapasztaltál valami meglepőt a felmérő során?

Franciska: A felmérő gyakorlati részét mind a 15 edző figyelte. Velük csak e-mail útján tudtunk kommunikálni. Volt egy edző, aki jelezte nekem, hogy figyelte a bemelegítésemet, és igen pozitívan értékelte, ahogyan felkészítettem magam a vízben következő szereplésemre. Ezen eléggé meglepődtem, mert számomra azt közvetítette, hogy valóban alapos szemle alanyai voltunk.

Riporter: Van-e még valami hasznos információ a kiválasztási folyamat ismeretéhez?

Franciska: A kiválasztási folyamat folytatódott a tanévben is. Sikeres SAT vizsgát („amerikai érettségi”) kellett tenni és megküldeni a felvételiztető intézmény és az NCAA számára. Ehhez is sok segítséget kaptam, többek között a befogadó családomtól is. A regisztrációban segítettek, könyveket adtak kölcsön, amikből tudtam készülni az eddigi tanév során. Egy TOEFL nyelvvizsga abszolválása is szükséges, amit szintén azóta tettem le.

Riporter: És tudhatjuk, hogy melyik az a szerencsés amerikai egyetem, amelyik egy ügyes magyar vízilabdázó lányt fogad be?

Franciska: Áprilisban lesz hivatalos döntés és szerződés aláírás az ösztöndíjról, addig nem szeretném elárulni, de ahogy meglesznek a papírok, nagyon szívesen elmondom, mert nagyon-nagyon boldog leszek. És itt szeretném kifejezni ezúton is a hálámat és köszönetemet a szüleimnek, hogy támogattak és támogatnak, illetve Sanyi bá’nak, akinél kezdtem a vízilabdát és végigkísért mindeddig figyelmével. Valamint köszönöm neki, hogy megteremtette ezt a lehetőséget, mely szerintem hatalmas esély egy magyar fiatal számára. Természetesen köszönöm az edzőim munkáját, amivel ők is hozzájárultak ahhoz, hogy most azzá váljak, aki lettem.

Riporter: Kedves Franciska! Gratulálok az eddigi életeredményedhez. Nagyon jó példát mutatsz a magyar fiataloknak! Mit üzensz a korban hozzád hasonlók számára, illetve talán a még fiatalabbak számára is érdemes szólni, hiszen a jó eredményhez korábban el kell kezdeni edzeni – gondolok itt iskolai, és sportteljesítményre egyaránt.

Franciska: Nem lehetetlen! Azt üzenem, hogy csak „A” terv van! Ne legyen „B” terv! Ezt pont egy éve hallottam egy világbajnoktól, aki „mellesleg” Kalifornia kormányzója is volt. Ez azóta is nagy hatással van rám. Megerősített az elhatározásomban. Nagyon fontos az eltökéltség! Ha az edzőnek rossz napja van, vagy rám kiabál, akkor sem vehetem félvállról az edzést. A hétköznapi nehézségeken túl kell lépni, és a célt kell látni magunk előtt. Fontos, hogy elkötelezetten kell edzeni, de nem lehet mindent csak a vízilabdára feltenni, az iskolát sem szabad elhanyagolni! Kívánok mindenkinek sok sikert a céljai megvalósításához!